HERMÉS

Hermés atyja Zeus, anyja Atlasnak, az égboltot vállain tartó titánnak a leánya, Maia. Kylléné hegyén, a legelőiről híres Arkadiában született. Ő a találékonyság, az ügyesség, a furfang istene: Hermés dolios (a "cselszövő"). Már mint csecsemő egész nyájat hajt el, de találékonyságával segítségére is van sokszor isteneknek és embereknek egyaránt. Az életet megszépítő és megkönnyítő eszközök egész sorának ő a feltalálója. Békateknőből elkészíti az első lantot, és a darvak repüléséből - melyben a mi népünk képzelete is V-betűt lát - ellesi a betűvetést. Sokoldalú jelentősége mind erre az egy tulajdonságára: a találékonyságra vezethető vissza. Ő a talpraesettség, a szerencsés pillanat, az önként kínálkozó jó alkalom maga. Szolgálatrakész találékonysága megfér furfangos kópéságaival. Ajándékozó kedve is elragadóan gyermekded, kharidotés is az ő mellékneve, amiben a kharis (a latin gratia), az ajándékozó mozdulat kedvessége jut kifejezésre. De akiben kárt tesz, az sem tud rá komolyan haragudni, akárcsak egy csínytevő gyermekre. Tolvajok istene, s atyja a leghíresebb görög tolvajnak, Autolykosnak, a furfangos Odysseus anyai nagyatyjának. Amellett - kivált szülőhazájában, Arkadiában - a nyáj növekedését, a pásztor-gondok hasznát is tőle várták. Arkadia pásztoristene, a kecskelábú Pan is az ő fia, s mint kriophoros, a kost a vállán hordozó pásztor, az elveszett jószág nyomára vezető szerencsének is ő a biztosítéka. Általában ő az, aki minden zavarból kisegít. Útközben is áldozhattak neki, mert az ő fejével díszített oszlopok, ún. hermák álltak a keresztutakon is, illetőleg néha mérföldkövekül szolgáltak. Az alvilág felé vezető utat is ismeri. Mint psykhopompos, "lélekkísérő", a halottak lelkét vezeti az örök bírák elé. Mint a nyereségnek és szerencsés útnak az istene, ő a kereskedők pártfogója, s ő a legmegbízhatóbb követ, aki magának Zeusnak is gyakran áll szolgálatára. Minden szerencsés ötlet és minden szerencsés véletlen őtőle jön: hermaionnak, Hermés ajándékának mondta a görög ember a talált tárgyat. Ő adja a találó szavakat is az ember ajkára, mint Hermés logios, az ügyes beszéd istene, s a nehezen érthető, homályos beszéd Hermés közbelépésére hirtelen megvilágosodik. Ezért hozhatják kapcsolatba a szövegmagyarázat tudományát (herméneutika) Hermés nevével. De Hermésnek van egy sötétebb tudománya is, s az egész középkoron át éppen ez a tudománya őrzi meg emlékezetét. Mint Hermés trismegistos, a "háromszor nagy" Hermés, ő a varázslatnak legfőbb mestere, s ha valamit szinte valószínűtlenül jól zárunk el a külső világtól - "hogy még a levegő se férjen hozzá" -, arra ma is azt mondjuk, hogy hermétikusan van elzárva.

Hermés trismegistos: a középkori alkimisták szemében a legfőbb mitikus tekintély. De varázsvesszejét már a klasszikus elképzelés is ismerte, és sötétséget kedvelő, éjszakai természete is a varázslat körébe vonja alakját. Mert a minden lépten-nyomon meglepetéseket tartogató és a cselekvést homályba burkoló éjszaka Hermés igazi birodalma. Nykhios ("éjszakai") melléknevével is találkozunk, s esti lakomáknál az utolsó pohárból az ő tiszteletére hintik ki a poharat megkezdő italáldozatot. S Hermés varázsvesszeje hozza az álom bűvöletét is az emberekre, sokszor olyankor is, amikor tanácsosabb volna éberen vigyázni. De: "ki korán kel, aranyat lel" - s a szerencsés alkalmat kínáló hirtelen felébredés ismét Hermés jelenlétét bizonyítja.

Jelvényei: a hírnöki pálca, melynek végére néha két kígyó fonódik, s az ún. petasos, az úti kalap - Görögországban ugyanis csak a betegek és az utasok fedték be fejüket -, s ezen, valamint saruján, szárnyak láthatók, melyek fürgeségére vallanak. Homérosnál is sokszor olvasunk aranysaruiról, melyek szélsebesen viszik szárazon és vízen és a levegőben. Eleinte szakállas férfinak ábrázolták, és a régi hagyományt megőrző hermákon általában hegyes szakállal találjuk, de már i. e. az V. században elterjed Hermés serdülő ifjú alakjában való ábrázolása. A IV. században azután Praxitelés örökítette meg azt az eseményt, melyet a görögség érzése Hermés nevéhez fűzött. A szobrászi ábrázolást már itt is előkészítette Homéros, kinél szintén legszívesebben pelyhező állú, szép fiatal legény alakjában jelenik meg Hermés, ha egy-egy halandó (Priamos, Odysseus) a segítségére szorul. Praxitelés után ez a típus válik a képzőművészetben irányadóvá. Hajlékony testű, rugalmas izmú ephébos - éppen férfisorba lépő ifjú -, kiben a gimnasztika, az egészséges testgyakorlás nem annyira rendkívül testi erőt, állati teherbírást, mint inkább a testi ügyességet, az emberi testnek szellemtől átragyogott egészségét, használhatóságát, fegyelmezettségét fejlesztette ki. Athénban mindenesetre ezt a hermési eszményt szolgálta a testgyakorlás, ezért itt a gymnasionokban és palaistrákon (gyakorlótereken) tartották meg Hermés ünnepét, a Hermeiát.