Az esszénusok közösségével már az ókori írott művekben is találkozhattunk. Szélsőséges megfogalmazásban az esszénusokat zsidó szektának tartják, akiket kortársaik nem kis bizalmatlansággal öveztek, s különleges képességeik miatt gyakran irigyelték is őket.
Különleges szabályok szerint éltek és különlegesnek érezték magukat, ám polgártársaikkal semmiféle felsőbbrendűséget nem éreztettek.
Ők magukat „Jalad”-nak nevezték, aminek jelentése: „a Fény gyermekei”. A közösségen belül különböző szellemi irányzatok léteznek, amelyek eltérő véleményt képviseltek a politika, a fegyveres erőszak, a lélekvándorlás és a nőtlenség fogadalmának kérdésében.
A titkos atlantiszi tudás szétszóródott, és különböző kultúrákban fennmaradt, pl egyiptomi misztériumok, és innen került az esszénus hitközösség szellemi alapítóinak, „Az Igazság Tanítóinak” a birtokába.
Az esszénusok – régi atlantiszi lelkek – azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy az ősi tudás segítségével kialakíthassanak egy olyan képzési rendszert, amely képes arra, hogy a Messiást küldetésére felkészítse. Tudták, hogy a megváltó az ő közösségükből fog kikerülni. (a messiás nem csak a megváltót jelentette, hanem Izrael jog szerinti örökösét is)
Jézus - anyja révén – mint Dávid király házának közvetlen leszármazottja, jogosult volt a trónra , és fel is szentelték királynak. Ezért féltette a Róma által kinevezett Heródes annyira trónját. , és vett feleségül egy makkabeus hercegnőt bizonyítékul. Az esszénusok tanultak a betlehemi gyermekmészárlásból, azon munkálkodtak, hogy a messiás számára biztonságról és megfelelő neveltetésről gondoskodjanak. Ezért a többi zsidótól elkülönülten nőtt fel. Az esszénusok átvették Atlantiszból az angyalkommunikáció rendszerét a 12 atlantiszi királyangyallal együtt.
Az esszénusok 6 napon keresztül minden nap kapcsolatba léptek a Föld Anya egy angyalával, minden este az Ég Atya egy angyalával, Sabbatkor (péntek esti kezdettel) magával az Ég Atyával és a Föld Anyával. Külön imájuk volt a Miatyánk és a Mianyánk. A kersztények csak a miatyánkat vették át. Az esszénusok minden délben egy békeszertartást tartottak, a békének 7 különböző arculata volt.
A bibliafordításokban tévesen názáreti Jézusról van szó. Valójában Názáret, mint helységnév csak a III. évszázadban keletkezett. Helyes fordításban – eredeti írások alapján – így nevezték őt: „Jézus, a Nazarénus” A Nazarénus a fegyveres erőszakot és a nőtlenséget elvető esszénus közösség volt. Jézus apjának foglalkozása is helyesbítésre szorul. Jézus apja nem ács volt, hanem tanító, s Jézus is ezt a hivatást választotta. A szó első jelentése ács, de második jelentése tanító, ami ebben az esetben helyes. Így érthető, honnan szerezte Jézus az előképzettségét, hogy esszénus mester legyen.
A tenger közelében fekvő Karmel hegyén található központot egyetemi kolostorként képzelhetjük el, ahol a mesterek a titkos tudást továbbadták az ifjaknak.
Aki beavatottként hagyta el a Karmelt, alapos tudással rendelkezett a kaballisztika, a számmisztika, a csillagászat, a drágakövek ismeretében. Látnoki és gyógyító erővel bírt, ismerte az emberiség eredetének és céljának titkos összefüggéseit, természetesen tudott mindent, amit a zsidóknak a Bibliáról tudnia kellett. Különböző nyelveken beszélt, többek között görögül is, amely az akkori tudós világ nyelve volt. Aki mesterképzést kapott, rendelkezett az abban az időben elérhető összes tudással, és felhatalmazást kapott az úrvacsora szertartásainak elvégzésére. Jézus esszénus mesteri beavatást nyert, de küldetése és valódi lénye csak néhány beavatott előtt volt ismert. Életmódja látszatra nemigen tét el a többiekétől. Így külső életéhez hozzátartozott az is, hogy 18 éves korában feleségül vette Mirjamot, akivel Karmel hegyén találkozott. Sokak számára talán megdöbbető, hogy Jézus házasember volt. Ám képzeljük el a helyzetét: Küldetése megkövetelte, hogy az átlagember minden tapasztalatával rendelkezzék. A földi szerelem megismerésére egyrészt azért volt szüksége, hogy ne jelenthessen állandó kísértést számára, másrészt anyagi síkon a szerelem az isteni szeretet része, amely nekünk embereknek sokkal kézenfekvőbb, mint a tiszta szellemi szeretet.
„És 7 év után Isten elvette tőle Mirjamot, hogy küldetését beteljesíthesse” – olvashatjuk egy esszénus írásban. Jézus azért jött, hogy az emberiséget, amely az istennel való egység tudatát elvesztette, ismét visszavezesse az Atyával való egységbe. Az isteni egységhez vezető út szimbólumaként Jézus a keresztet választotta: a két sík metszéspontja – szellemi, anyagi – két irány -lent és fent- valamint a két idő -örökkévalóság és mulandóság – jelképét. A felfelé mutató háromszög az adás jelképe, a csúcsával lefelé mutató háromszög az elfogadás jelképe. mindent összekötve megkapjuk a Dávid-csillagot. Az anyagi világ minden jelenségének van egy megfelelője a szellemi világban és fordítva. „Amint fent, úgy lent. Amint lent, úgy fent”.
Jézus nem halt meg a kereszten. fizikai testét olyan sugárzó fényből álló szellemi testté alakította át, amely teljesen elkápráztatta „feltámadásának” tanúit. Azt a testet hozta vissza anyagi síkra, mely egykor az ember igazi teste volt, és ezzel jelezte az emberi faj közeljövőben bekövetkező fejlődésének irányát.
A keresztény egyházakat valaha azzal a céllal hívták életre, hogy Isten és ember szellemi egységét hirdessék a külső világ számára. Ők, eltérve ettől a céltól, önmagukat közvetítő szerepre használták fel a hívők és Isten között. Többé nem Isten, hanem az egyház döntötte el, ki juthat el hozzá. Az engedetlenséget és az önálló gondolatokat évszázadokon keresztül fenyegetéssel, büntetéssel torolták meg, és „örök átokkal” sújtották.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
