�gy hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos R�dzsagah�ban, a Bambusz-erd�ben, a M�kus-parkban tart�z­ko­dott. Ez id� t�jt Abhaja kir�lyfi felkereste a dzsaina N�taputt�t. Oda�rve, �dv�z�lte N�taputt�t, majd le�lt el�tte. A dzsaina N�taputta �gy sz�l�totta meg az el�tte �l� Abhaja kir�lyfit:

- Eredj, kir�lyfi, vond k�rd�re G�tama remet�t! Akkor j� h�red fog elterjedni: “Abhaja kir�lyfi k�rd�re vonta G�tama remet�t, pedig G�tama remete olyan nagy erej�, olyan hatalmas!”

- Uram, hogy vonhatn�m k�rd�re G�tama remet�t, hiszen olyan nagy erej�, olyan hatalmas?

- Eredj, kir�lyfi, keresd fel G�tama remet�t, s oda�rve, �gy sz�l�tsd meg: “El�fordulhat-e, uram, hogy a Be�rkezett olyat mondjon, ami m�soknak kellemetlen, ami m�sokat b�nt?” Ha G�tama remete �gy v�laszol k�rd�sedre: “Kir�lyfi, el�fordulhat, hogy a Be�rkezett olyat mond, ami m�soknak kellemetlen, ami m�sokat b�nt”, akkor �gy folytathatod: “Ebben az esetben mi a k�l�nbs�g k�z�tted, uram, �s a k�z�ns�ges emberek k�z�tt, hiszen k�z�ns�ges emberek is mondanak olyat, ami m�soknak kellemetlen, ami m�sokat b�nt?” Ha viszont G�tama remete �gy v�laszol k�rd�sedre: “Kir�lyfi, nem fordulhat el�, hogy a Be�rkezett olyat mondjon, ami m�soknak kellemetlen, ami m�sokat b�nt”, akkor �gy folytathatod: “Ebben az esetben mi�rt mondtad D�vadatt�r�l, uram: “K�rhozott D�vadatta, egy vil�gkorig pokolra ker�l D�vadatta, menthetetlen D�vadatta”? Ezek a szavaid megharag�tott�k D�vadatt�t, elkeser�tett�k D�vadatt�t.” Ha ezt a kett�s �l� k�rd�st teszed fel G�tama remet�nek, sem felfel�, sem lefel� nem tud kib�jni. Mint amikor egy embernek vasbilincset vetnek a nyak�ba, sem felfel�, sem lefel� nem tud kib�jni bel�le, ugyan�gy G�tama remete sem tud sem felfel�, sem lefel� kib�jni, ha ezt a kett�s �l� k�rd�st teszed fel neki.

- �gy lesz, uram - �g�rte meg Abhaja kir�lyfi a dzsaina N�taputt�nak, �s fel�llva �lt�b�l, jobb k�z fel�l megker�lte a dzsaina N�taputt�t, elk�sz�nt t�le, �s elindult a Magasztoshoz. Oda�rve, �dv�z�lte a Magasztost, �s le�lt el�tte. Mik�zben el�tte �lt, felpillantott a napra, �s ez a gondolata t�madt:

- Ma m�r nincs id� a Magasztos k�rd�re von�s�ra. Majd holnap saj�t h�zamban fogom k�rd�re vonni a Magasztost - �s �gy sz�lt a Magasztoshoz:

- Fogadja el megh�v�somat a Magasztos holnap eb�dre negyedmag�val!

A Magasztos hallgat�ssal fejezte ki beleegyez�s�t.

A Magasztos beleegyez�s�t elnyerve, Abhaja kir�lyfi fel�llt �lt�b�l, jobb k�z fel�l megker�lte a Magasztost, elk�sz�nt t�le, �s t�vozott. Az �jszaka elm�lt�val a Magasztos reggel fel�lt�­z�tt, mag�ra �lt�tte fels�ruh�j�t, fogta alamizsn�s szilk�j�t, �s elindult Abhaja kir�lyfi h�z�ba. Oda�rve, le�lt az el�k�sz�tett �l�helyre. Abhaja kir�lyfi saj�t kez�leg szolg�lta ki �s l�tta el a Magasztost v�logatott s�lt �s f�tt �telekkel. Amikor a Magasztos befejezte �tkez�s�t, Abhaja kir�lyfi fogott egy alacsonyabb sz�ket, �s le�lt el�tte. El�tte �lve, �gy sz�l�totta meg a Magasztost Abhaja kir�lyfi:

- El�fordulhat-e, uram, hogy a Be�rkezett olyat mondjon, ami m�soknak kellemetlen, ami m�sokat b�nt?

- Semmi k�r�lm�nyek k�z�tt sem, kir�lyfi.

- Akkor a dzsain�k vesz�tettek, uram.

- Mi�rt mondod, kir�lyfi, hogy akkor a dzsain�k vesz�tettek?

- Uram, felkerestem a dzsaina N�taputt�t. Oda�rve, �dv�z�ltem N�taputt�t, �s le�ltem el�tte. Mik�zben el�tte �ltem, a dzsaina N�taputta �gy sz�l�tott meg: “Eredj, kir�lyfi, vond k�rd�re G�tama remet�t! Akkor j� h�red fog elterjedni: “Abhaja kir�lyfi k�rd�re vonta G�tama remet�t, pedig G�tama remete olyan nagy erej�, olyan hatalmas!”” [Megism�telve.]

Ek�zben Abhaja kir�lyfi egy zsenge kisgyermeket, �rtatlan csecsem�t tartott az �l�ben. Ekkor a Magasztos �gy sz�lt Abhaja kir�lyfihoz:

- Mi a v�lem�nyed, kir�lyfi? Ha ez a kisgyermek a te hanyags�god folyt�n vagy a dajka hanyags�ga folyt�n egy szil�nkot vagy kavicsot venne a sz�j�ba, mit tenn�l vele?

- Elvenn�m t�le, uram. Ha nem siker�lne megel�z�leg elvennem t�le, bal kezemmel leszor�tan�m a fej�t, �s jobb kezem beg�rb�tett ujj�val m�g akkor is kivenn�m a sz�j�b�l, ha megv�rezn�m vele. Mindezt az�rt tenn�m, mert sajn�ln�m a gyereket.

- Ugyan�gy, kir�lyfi: ha a Be�rkezett tudja egy kijelent�sr�l, hogy az val�tlan, hamis �s k�ros, �s m�soknak kellemetlen, m�sokat b�nt, akkor azt nem mondja a Be�rkezett. Ha a Be�rkezett tudja egy kijelent�sr�l, hogy az val�s�gos, igaz, de k�ros, �s m�soknak kellemetlen, m�sokat b�nt, azt sem mondja a Be�rkezett. Ha a Be�rkezett tudja egy kijelent�sr�l, hogy az val�s�gos, igaz �s hasznos, de m�soknak kellemetlen, m�sokat b�nt, akkor a Be�rkezett tudja, hogy mikor id�szer� annak a kijelent�snek a megt�tele. Ha a Be�rkezett tudja egy kijelent�sr�l, hogy az val�tlan, hamis �s k�ros, de m�soknak kellemes, m�soknak j�lesik, akkor azt nem mondja a Be�rkezett. Ha a Be�rkezett tudja egy kijelent�sr�l, hogy az val�s�gos, igaz, de k�ros, �s m�soknak kellemes, m�soknak j�lesik, azt sem mondja a Be�rkezett. Ha a Be�rkezett tudja egy kijelent�sr�l, hogy az val�s�gos, igaz �s hasznos, �s m�soknak kellemes, m�soknak j�lesik, akkor a Be�rkezett tudja, hogy mikor id�szer� annak a kijelent�snek a megt�tele. Mindezt az�rt teszi a Be�rkezett, mert sajn�lja az �l�l�nyeket.

- Uram, amikor nagy tud�s� nemesek vagy nagy tud�s� papok vagy nagy tud�s� h�zigazd�k vagy nagy tud�s� remet�k felkeresik a Be�rkezettet, kigondolnak egy k�rd�st, �s felteszik a Be�rkezettnek, olyankor a Magasztos m�r el�re �tgondolja-e: “Akik majd felkeresnek �s ezt vagy ezt k�rdezik t�lem, azoknak majd ezt v�laszolom a k�rd�sre”, vagy pedig abban a pillanatban jut a Be�rkezettnek esz�be a v�lasz?

- Viszontk�rd�st teszek fel, kir�lyfi; felelj r� bel�t�sod szerint. Mit gondolsz, kir�lyfi: j�l ismered a kocsi minden r�sz�t?

- Igen, uram, j�l ismerem a kocsi minden r�sz�t.

- Akkor mit gondolsz, kir�lyfi? Ha felkeresn�nek, �s megk�rdezn�k t�led: “Milyen r�sze ez a kocsinak?”, ilyenkor m�r el�re �tgondoln�d-e: “Akik majd felkeresnek, �s ezt vagy ezt k�rdezik t�lem, azoknak majd ezt v�laszolom a k�rd�sre”, vagy pedig abban a pillanatban jutna eszedbe a v�lasz?

- Uram, �n gyakorlott kocsihajt� vagyok, �s j�l ismerem a kocsi minden r�sz�t, tiszt�ban vagyok a kocsi minden egyes r�sz�vel. Abban a pillanatban eszembe fog jutni a v�lasz.

- Nos, kir�lyfi, ugyan�gy, amikor nagy tud�s� nemesek vagy nagy tud�s� papok, vagy nagy tud�s� h�zigazd�k, vagy nagy tud�s� remet�k felkeresik a Be�rkezettet, kigondolnak egy k�rd�st, �s felteszik a Be�rkezettnek, olyankor abban a pillanatban esz�be jut a Be�rkezettnek a v�lasz az�rt, mert a Be�rkezett j�l ismeri a Tan minden r�szlet�t, �s mivel a Tan minden r�szlet�t j�l ismeri, abban a pillanatban esz�be jut a v�lasz.

E szavak hallat�ra Abhaja kir�lyfi �gy sz�lt a Magasztoshoz:

- Pomp�s, uram! Pomp�s, uram! Mint hogyha valaki talpra �ll�tan� a megford�tottat [...stb.]. Fogadjon el a Magasztos a mai napt�l �letem v�g�ig vil�gi tisztel�j��l, aki hozz� folyamodik oltalom�rt!