�gy hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Sz�vatthi mellett, a Dzs�tavana-ligetben, An�thapindika kertj�­ben tart�zkodott. Ekkort�jt a tiszteletrem�lt� M�lijaphagguna t�ls�gosan sok id�t t�lt�tt meg­hitt egy�ttl�tben az ap�c�kkal. Olyan meghitt egy�ttl�tben t�lt�tte az id�t az ap�c�kkal a tisz­te­letrem�lt� M�lijaphagguna, hogy ha valamelyik szerzetes elmarasztal� sz�t ejtett az ap�­c�k­r�l a tiszteletrem�lt� M�lijaphagguna jelenl�t�ben, akkor a tiszteletrem�lt� M�lijaphagguna megharagudott, kikelt mag�b�l, �s civakod�sba kezdett. Ha pedig valamelyik szerzetes elma­rasztal� sz�t ejtett a tiszteletrem�lt� M�lijaphaggun�r�l az ap�c�k jelenl�t�ben, akkor az ap�c�k megharagudtak, kikeltek magukb�l, �s civakod�sba kezdtek. Ilyen meghitt egy�ttl�t­ben t�lt�tte az id�t az ap�c�kkal a tiszteletrem�lt� M�lijaphagguna.

Ekkor az egyik szerzetes felkereste a Magasztost. Oda�rve, �dv�z�lte a Magasztost, �s le�lt el�tte. El�tte �lve, �gy sz�lt a Magasztoshoz az a szerzetes:

- Uram, a tiszteletrem�lt� M�lijaphagguna t�ls�gosan sok id�t t�lt meghitt egy�ttl�tben az ap�c�kkal... [Megism�telve.]

Ekkor a Magasztos odasz�l�tott egy m�sik szerzetest:

- Eredj, szerzetes, h�vd ide nevemben M�lijaphagguna szerzetest: “A Mester h�vat, Phagguna testv�r!”

- Igen, uram - v�laszolta a szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, �s felkereste M�lijaphaggun�t. Oda�rve, �gy sz�lt a tiszteletrem�lt� M�lijaphaggun�hoz:

- A Mester h�vat, Phagguna testv�r!

- Rendben van, testv�r - mondott igent a szerzetesnek a tiszteletrem�lt� M�lijaphagguna, �s a Magasztos el� j�rult. Oda�rve, �dv�z�lte a Magasztost, �s le�lt el�tte. A Magasztos �gy sz�l�totta meg az el�tte �l� M�lijaphaggun�t:

- Igaz-e, Phagguna, hogy te t�ls�gosan sok id�t t�ltesz meghitt egy�ttl�tben az ap�c�kkal?... [Megism�telve.]

- �gy van, uram.

- Ugyeb�r, Phagguna, te mint tisztes csal�d sarja, hitbuzgalomb�l t�vozt�l otthonodb�l az otthontalans�gba?

- �gy van, uram.

- Akkor pedig, Phagguna, nem m�lt� hozz�d, aki mint tisztes csal�d sarja, hitbuzgalomb�l t�voz­t�l otthonodb�l az otthontalans�gba, hogy most t�ls�gosan sok id�t t�ltesz meghitt egy�ttl�tben az ap�c�kkal. �gy teh�t, Phagguna, ha jelenl�tedben valaki elmarasztal� sz�t ejt az ap�c�kr�l, akkor is t�voztass el magadt�l minden k�znapi indulatot, minden k�znapi gondolatot, Phagguna. Ilyenkor ezt kell er�s�tgetned magadban: “Elm�m nem fog helytelen ir�nyba t�vedni, egyetlen rossz sz�t sem fogok kiejteni, kitartok a j�indulatban �s egy�tt­�rz�sben, nem t�pl�lok gy�l�letet sz�vemben.” Ezt kell er�s�tgetned magadban, Phagguna. Ugyan�gy, Phagguna, ha jelenl�tedben valaki k�zzel meg�tn� az ap�c�kat, k�vel megdobn� az ap�c�kat, bottal meg�tn� az ap�c�kat, fegyverrel meg�tn� az ap�c�kat, akkor is el kell t�voz­tatnod magadt�l minden k�znapi indulatot, minden k�znapi gondolatot, Phagguna. Ilyenkor ezt kell er�s�tgetned magadban: “Elm�m nem fog helytelen ir�nyba t�vedni, egyetlen rossz sz�t sem fogok kiejteni, kitartok a j�indulatban �s egy�tt�rz�sben, nem t�pl�lok gy�l�letet sz�vemben.” [...]

Ezut�n a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek, valaha megel�ged�ssel t�lt�tte el elm�met a szerzetesek viselked�se. Akkoriban el�g volt, ha e szavakkal fordultam a szerzetesekhez: “Szerzetesek, �n mag�nosan �tkezem. Mivel mag�nosan �tkezem, eg�szs�gesnek, frissnek, k�nny�nek, er�snek, nyugodtnak �rzem magamat. Ez�rt ti is mag�nosan �tkezzetek. Ha mag�nosan �tkeztek, szerzetesek, ti is eg�sz­s�gesnek, frissnek, k�nny�nek, er�snek, nyugodtnak fogj�tok �rezni magatokat.” Szerzetesek, akkoriban nem volt sz�ks�g r�, hogy szab�lyokat szabjak a szerzeteseknek; el�g volt, ha felh�vtam a figyelm�ket.

�gy van ez, szerzetesek, mint hogyha sima talajon, n�gy �t tal�lkoz�s�n�l pomp�s kocsi �llna befogott lovakkal, oldal�ra akasztott �szt�k�vel, �s felsz�llna r� egy lovakhoz �rt�, gyakorlott kocsihajt�, bal kez�be fogn� a gyepl�t, jobb kez�be fogn� az �szt�k�t, �s oda hajtana, ahov� akarna. Ugyan�gy, szerzetesek, nem volt sz�ks�g r�, hogy szab�lyokat szabjak a szerzete­seknek; el�g volt, ha felh�vtam a figyelm�ket. Teh�t, szerzetesek, t�voztass�tok el a rosszat, buzg�lkodjatok a j�ban, akkor ti is gyarapodni, er�s�dni, n�vekedni fogtok ebben a rendi fegyelemben.

�gy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy falu vagy v�ros k�zel�ben volna egy nagy sz�la­faerd�, amelyet ben�tt a boz�t, �s arra vet�dne egy j� sz�nd�k�, j�indulat�, j�akarat� ember, �s a g�rbe, burj�nz� vadhajt�sokat lemetszen�, elt�vol�tan�, �s az erd�t tiszt�ra tisztogatn�, viszont az egyenes, sz�pen n�tt sz�lahajt�sokat gondosan gondozn�, akkor ez a sz�lafaerd� gyarapod�snak, er�s�d�snek, n�veked�snek indulna. Ugyan�gy, szerzetesek, t�voztass�tok el a rosszat, buzg�lkodjatok a j�ban, akkor ti is gyarapodni, er�s�dni, n�vekedni fogtok ebben a rendi fegyelemben.

Szerzetesek, �lt valaha itt Sz�vatthiban egy V�d�hik� nev� h�ziasszony. V�d�hik� h�zi­asszony j� h�rnek �rvendett: “V�d�hik� h�ziasszony b�k�s, V�d�hik� h�ziasszony szel�d, V�d�hik� h�ziasszony nyugodt.” V�d�hik� h�ziasszonynak volt egy K�l� nev�, szorgalmas, dolgos, �gyes kez� szolg�l�ja. Egyszer K�l� szolg�l�nak ez a gondolata t�madt: “�rn�m j� h�rnek �rvend: “V�d�hik� h�ziasszony b�k�s, V�d�hik� h�ziasszony szel�d, V�d�hik� h�zi­asszony nyugodt.” Vajon �rn�m csup�n eltitkolja bels� haragj�t, vagy egy�ltal�n nem ismer haragot? Vagy pedig �n v�gzem olyan j�l dolgomat, hogy �rn�m k�nytelen eltitkolni bels� haragj�t, noha haragos? Mi volna, ha pr�b�ra tenn�m �rn�met?”

Ekkor K�l� szolg�l� csak f�nyes nappal kelt fel. Ekkor V�d�hik� h�ziasszony r�sz�lt K�l� szolg�l�ra:

- H�, te K�l�!

- Mi az, �rn�m?

- Mi az oka, hogy csak f�nyes nappal kelt�l fel?

- Semmi k�l�n�s, �rn�m.

- Mi az, hogy semmi k�l�n�s, hitv�ny szolg�l�? F�nyes nappal kelsz fel?

�gy sz�lt haragosan az �rn�, �s indulat�ban �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Ekkor K�l� szolg�l� �gy gondolkozott:

- �rn�m csup�n eltitkolja bels� haragj�t, noha haragos. �n v�gzem olyan j�l dolgomat, hogy �rn�m k�nytelen eltitkolni bels� haragj�t, noha haragos. Mi volna, ha m�g jobban pr�b�ra tenn�m �rn�met?

Ekkor K�l� szolg�l� m�g k�s�bben kelt fel. Ekkor V�d�hik� h�ziasszony r�sz�lt K�li szolg�l�ra:

- H�, te K�l�!

- Mi az, �rn�m?

- Mi az oka, hogy csak f�nyes nappal kelt�l fel?

- Semmi k�l�n�s, �rn�m.

- Mi az, hogy semmi k�l�n�s, hitv�ny szolg�l�? F�nyes nappal kelsz fel?

�gy sz�lt haragosan az �rn�, �s indulat�ban haragos szavakat szalasztott ki a sz�j�n. Ekkor K�l� szolg�l� �gy gondolkozott:

- �rn�m csup�n eltitkolja bels� haragj�t, noha haragos. �n v�gzem olyan j�l dolgomat, hogy �rn�m k�nytelen eltitkolni bels� haragj�t, noha haragos. Mi volna, ha m�g jobban pr�b�ra tenn�m �rn�met?

Ekkor K�l� szolg�l� m�g k�s�bben kelt fel. Ekkor V�d�hik� h�ziasszony r�sz�lt K�l� szolg�l�ra:

- H�, te K�l�!

- Mi az, �rn�m?

- Mi az oka, hogy csak f�nyes nappal kelt�l fel?

- Semmi k�l�n�s, �rn�m.

- Mi az, hogy semmi k�l�n�s, hitv�ny szolg�l�? F�nyes nappal kelsz fel?

�gy sz�lt haragosan az �rn�, �s indulat�ban felkapta az ajt�reteszt, fejbe v�gta vele, beszak�­totta a fej�t. Ekkor K�l� szolg�l� beszakadt fejjel, �ml� v�rrel fell�rm�zta a szomsz�ds�got:

- N�zz�tek, mit tett a b�k�s asszony, n�zz�tek, mit tett a szel�d asszony, n�zz�tek, mit tett a nyugodt asszony! Megharagudott egyetlen szolg�l�j�ra, mert nappal keltem fel, felkapta az ajt�reteszt, fejbe v�gott vele, beszak�totta a fejemet!

Ett�l fogva V�d�hik� h�ziasszony rossz h�rbe ker�lt: “Indulatos V�d�hik� h�ziasszony, durva V�d�hik� h�ziasszony, veszeked�s V�d�hik� h�ziasszony.”

Ugyan�gy, szerzetesek, n�melyik szerzetes csak addig b�ket�r�, csak addig marad szel�d, csak addig �rzi nyugalm�t, am�g b�nt� sz�val nem illetik. �m amikor a szerzetest b�nt� sz�val illetik, akkor bizony�tsa be b�ket�r�s�t, akkor bizony�tsa be szel�ds�g�t, akkor bizony�tsa be nyugalm�t. Nem azt a szerzetest nevezem szel�d szav�nak, aki csak akkor szel�d szav�, csak akkor szel�d viselked�s�, ha megkapja a sz�ks�ges ruh�zatot, t�pl�l�kot, fekhelyet, betegs�g eset�n orvoss�got. Mi�rt mondom ezt? Mert az ilyen szerzetes nem marad szel�d szav�, nem marad szel�d viselked�s�, ha nem kapja meg a sz�ks�ges ruh�zatot, t�pl�l�kot, fekhelyet, betegs�g eset�n orvoss�got. Amelyik szerzetes a Tant tiszteli, a Tant becs�li, a Tant k�veti, �s ez�rt szel�d szav�, ez�rt szel�d viselked�s�, azt nevezem val�ban szel�d szav�nak. Ez�rt ezt v�ss�tek elm�tekbe, szerzetesek: “A Tant tisztelve, a Tant becs�lve, a Tant k�vetve lesz�nk szel�d szav�ak, szel�d viselked�s�ek.”

.................................................................................................................................................

Szerzetesek, m�g hogyha rabl�k �s �ton�ll�k k�t�l� f�r�sszel f�r�szeln�k is le egyik tagotokat a m�sik ut�n; amelyik�t�k ett�l haragra gerjedne lelk�ben, az nem k�veti az �n tan�t�somat. M�g ebben az esetben is ezt kell er�s�tgetnetek magatokban: “Elm�nk nem fog helytelen ir�nyba t�vedni, egyetlen rossz sz�t sem fogunk kiejteni, j�indulat�ak �s egy�tt�rz�k mara­dunk, nem t�pl�lunk gy�l�letet sz�v�nkben. Ezt a szem�lyt bar�ts�gos �rz�lettel fogjuk �thatni, s t�le kiindulva az eg�sz vil�got bar�ts�gos �rz�lettel, v�gtelen, hat�rtalan, m�rhe­tetlen bar�ts�g �s szel�ds�g �rz�let�vel fogjuk �thatni.” Ezt kell er�s�tgetnetek magatokban, szerzetesek.

Ezt a f�r�sz hasonlat�val megvil�g�tott intelmet tarts�tok �lland�an eml�kezetben, szerze­tesek. Ismertek-e olyan besz�det, ak�r finomat, ak�r durv�t, amelyet ne b�rn�tok elviselni?

- Nem ismer�nk, urunk.

- Akkor teh�t, szerzetesek, tarts�tok �lland�an eml�kezetben ezt a f�r�sz hasonlat�val meg­vil�g�tott intelmet; ez hossz� id�re javatokra, �dv�t�kre fog szolg�lni.

�gy besz�lt a Magasztos. A szerzetesek �r�mmel �s el�gedetten hallgatt�k a Magasztos szavait.