�gy hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Sz�vatthi mellett, a Dzs�tavana-ligetben, An�thapindika kertj�ben tart�zkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordul:

- Szerzetesek!

- Hallgatjuk, urunk - v�laszolt�k a szerzetesek tisztelettud�an a Magasztosnak. A Magasztos �gy besz�lt:

- Szerzetesek, ha egy szerzetes magasabb rend� gondolkoz�sra t�rekszik, �tf�le k�pzetet kell id�r�l id�re �tgondolnia. Mi ez az �t?

El�fordul, hogy mik�zben egy szerzetes valamely k�pzetet megjelen�t mag�nak, valamely k�pzetre gondol, ak�zben b�n�s, gonosz gondolatai t�madnak, moh�s�got gerjeszt�k, gy�l�letet gerjeszt�k, t�velyg�st gerjeszt�k. Ilyenkor a szerzetes azzal a k�pzettel ellent�tes, �dv�s k�pzetre gondoljon. Hogyha azzal a k�pzettel ellent�tes, �dv�s k�pzetre gondol, akkor azok a b�n�s, gonosz, moh�s�got gerjeszt�, gy�l�letet gerjeszt�, t�velyg�st gerjeszt� k�pzetek elt�nnek, eleny�sznek. Ezek eleny�szt�vel lelke �s elm�je megnyugszik, megszil�rdul, �ssz­pontosul, elm�lyed. Mint ahogyan az �gyes k�m�vesmester vagy k�m�vesseg�d egy v�konyabb �kkel a durv�bb �ket ki�ti, kil�ki, elt�vol�tja, ugyan�gy, szerzetesek, mik�zben egy szerzetes valamely k�pzetet megjelen�t mag�nak, valamely k�pzetre gondol, �s ak�zben b�n�s, gonosz gondolatai t�madnak, moh�s�got gerjeszt�k, gy�l�letet gerjeszt�k, t�velyg�st gerjeszt�k, ilyenkor a szerzetes azzal a k�pzettel ellent�tes, �dv�s k�pzetre gondoljon, s hogyha azzal a k�pzettel ellent�tes, �dv�s k�pzetre gondol, akkor azok a b�n�s, gonosz, mo­h�­s�got gerjeszt�, gy�l�letet gerjeszt�, t�velyg�st gerjeszt� k�pzetek elt�nnek, eleny�sz­nek, �s ezek eleny�szt�vel lelke �s elm�je megnyugszik, megszil�rdul, �sszpontosul, elm�lyed.

�s ha ennek a szerzetesnek, noha azzal a k�pzettel ellent�tes, �dv�s k�pzetre gondolt, m�gis b�n�s, gonosz gondolatai t�madnak, moh�s�got gerjeszt�k, gy�l�letet gerjeszt�k, t�velyg�st gerjeszt�k, akkor az a szerzetes vegye fontol�ra azoknak a gondolatoknak a hitv�nys�g�t: “�h, hiszen ezek a gondolatok gonoszak, szennyesek, ezek a gondolatok szenved�st terem­nek!” Hogyha fontol�ra veszi azoknak a gondolatoknak a hitv�nys�g�t, akkor azok a b�n�s, gonosz, moh�s�got gerjeszt�, gy�l�letet gerjeszt�, t�velyg�st gerjeszt� gondolatok elt�nnek, eleny�sznek. Mint hogyha egy asszonynak, vagy sz�pen �lt�z�tt, dali�s, ifj� f�rfinak a nyak�ba d�gl�tt k�gy�t, vagy d�gl�tt kuty�t, vagy emberi hull�t akasztan�nak, akkor � el­sz�r­nyedne, felh�borodn�k, undorodn�k - ugyan�gy, szerzetesek, [...] a szerzetes vegye fontol�ra ezeknek a gondolatoknak a hitv�nys�g�t, [...] �s akkor azok a b�n�s, gonosz, moh�s�got gerjeszt�, gy�l�letet gerjeszt�, t�velyg�st gerjeszt� gondolatok elt�nnek, eleny�sz­nek, �s ezek eleny�szt�vel lelke �s elm�je megnyugszik, megszil�rdul, �sszpontosul, elm�lyed.

�s ha ennek a szerzetesnek, noha fontol�ra vette azoknak a gondolatoknak a hitv�nys�g�t, m�­gis b�n�s, gonosz gondolatai t�madnak, moh�s�got gerjeszt�k, gy�l�letet gerjeszt�k, t�vely­g�st gerjeszt�k, akkor az a szerzetes ne vegye figyelembe ezeket a gondolatokat, ne t�r�dj�k vel�k. Ha nem veszi figyelembe ezeket a gondolatokat, nem t�r�dik vel�k, akkor ezek a b�n�s, gonosz, moh�s�got gerjeszt�, gy�l�letet gerjeszt�, t�velyg�st gerjeszt� gondolatok elt�nnek, eleny�sznek. Mint ahogyan a j�szem� ember, ha nem akarja l�tni a szeme el� ker�l� alakot, akkor behunyja a szem�t, vagy m�sfel� ford�tja tekintet�t - ugyan�gy, szerzetesek, [...] a szerzetes ne vegye figyelembe ezeket a gondolatokat, ne t�r�dj�k vel�k.

�s ha ennek a szerzetesnek, noha nem vette figyelembe ezeket a gondolatokat, nem t�r�d�tt vel�k, m�gis b�n�s, gonosz gondolatai t�madnak, moh�s�got gerjeszt�k, gy�l�letet gerjesz­t�k, t�velyg�st gerjeszt�k, akkor az a szerzetes gondolja v�gig azt a gondolatsort, amely azoknak a gondolatoknak a megsz�let�s�hez vezetett. [...] Mint hogyha egy ember gyorsan menne, �s esz�be jutna: “Mi�rt menjek gyorsan? Mehetek lassan is”, �s lassan menne. Ekkor esz�be jutna: “Mi�rt menjek lassan? Meg is �llhatok”, �s meg�llna. Ekkor esz�be jutna: “Mi�rt �lljak? Le is �lhetek”, �s le�lne. Ekkor esz�be jutna: “Mi�rt �ljek? Le is fekhetek”, �s lefek�dne. �gy ez az ember fokozatosan feladja a hevesebb mozdulatokat, �s fokozatosan nyu­godtabbakra t�r �t. Ugyan�gy, szerzetesek, [...] a szerzetes gondolja v�gig azt a gondolatsort, amely azoknak a gondolatoknak a megsz�let�s�hez vezetett. [...]

�s ha ennek a szerzetesnek, noha v�giggondolta azt a gondolatsort, amely azoknak a gondola­toknak a megsz�let�s�hez vezetett, m�gis b�n�s, gonosz gondolatai t�madnak, moh�s�got gerjeszt�k, gy�l�letet gerjeszt�k, t�velyg�st gerjeszt�k, akkor az a szerzetes szor�tsa �ssze a fog�t, fesz�tse nyelv�t sz�jpadl�s�hoz, gondolkoz�sa erej�vel f�kezze meg, b�n�tsa meg, gy�rje le elm�j�t. Ha �sszeszor�tja fog�t, nyelv�t sz�jpadl�s�hoz fesz�ti, �s gondolkoz�sa erej�­vel megf�kezi, megb�n�tja, legy�ri elm�j�t, akkor ezek a b�n�s, gonosz, moh�s�got gerjeszt�, gy�l�letet gerjeszt�, t�velyg�st gerjeszt� gondolatok elt�nnek, eleny�sznek. Mint ahogy az er�s ember a gyeng�bb embert fej�n�l megragadva vagy v�ll�n�l megragadva megf�kezi, megb�n�tja, legy�ri - ugyan�gy, szerzetesek, [...] a szerzetes szor�tsa �ssze a fog�t, fesz�tse nyelv�t sz�jpadl�s�hoz, gondolkoz�sa erej�vel f�kezze meg, b�n�tsa meg, gy�rje le elm�j�t, [...] �s akkor azok a b�n�s, gonosz, moh�s�got gerjeszt�, gy�l�letet gerjeszt�, t�velyg�st gerjeszt� gondolatok elt�nnek, eleny�sznek, �s ezek eleny�szt�vel lelke �s elm�je megnyugszik, megszil�rdul, �sszpontosul, elm�lyed. [...]

Szerzetesek, az ilyen szerzetesr�l mondj�k, hogy uralkodik a gondolatok menet�nek �tj�n. Amilyen gondolatra akar, olyan gondolatra gondol; amilyen gondolatra nem akar, olyan gon­do­latra nem gondol. Elmetszette a l�tszomjat, let�pte a bilincseket, �rr� lett a t�velyg�seken, �s v�get vetett a szenved�snek.

�gy besz�lt a Magasztos. A szerzetesek �r�mmel �s el�gedetten hallgatt�k a Magasztos szavait.