BUDDHA TAN�T� �TJ�NAK KEZDETE
[MAH�VAGGA I. 1, 5-8.]

Ebben az id�ben a magasztos Buddha Uruv�l�ban, a N�randzsar� foly� partj�n, a b�dhifa t�v�ben �lt, miut�n a megvil�gosod�sa bek�vetkezett. �s a Magasztos keresztbe tett l�bbal �lt a b�dhifa t�v�ben h�t napig egyfolyt�ban, a megvil�gosod�s boldogs�g�ban. [...]

H�t nap elm�lt�val a Magasztos visszat�rt r�v�let�b�l, �s a fa t�v�b�l �tment egy adzsap�la vadf�gefa al�. Oda�rve, le�lt az adzsap�la vadf�gefa t�v�ben.

Mik�zben a Magasztos egyed�l, mag�ban �lt ott, ez a gondolata t�madt:

- Ez a tan m�ly, nehezen felfoghat�, nehezen �rthet�, nyugalmat ad�, magasrend�, �sszel fel nem �rhet�, titkos, csak b�lcseknek sz�l�. Sz�momra vil�gos lett. �m az emberek v�gyaik rabjai, v�gyaikon cs�ggenek, v�gyaikat �lvezik. Ez�rt az emberek, akik v�gyaik rabjai, v�gyai­kon cs�ggenek, v�gyaikat �lvezik, nem fogj�k meg�rteni az okok �s okozatok l�ncolat�nak �sszef�gg�s�t, nem fogj�k meg�rteni a l�tcs�r�k kiolt�s�t, az �rzelmek elvet�s�t, a l�tszomj elfojt�s�t, a szenved�ly elt�voztat�s�t, a nyugalmat, a nirv�n�t. Ha teh�t hirdetni fogom a tant, �s a t�bbi ember nem �rti meg tan�t�somat, csak baj h�ramlik bel�le r�m, f�l�sleges f�rads�g h�ramlik bel�le r�m.

�s ekkor ez az addig nem hallott vers �tl�tt fel a Magasztos el�tt:

Nehezen j�ttem �n is r�, m�snak hi�ba mondan�m.
A gonoszs�g, a gy�l�ls�g elz�rja m�s el�l a Tant.

�r ellen �sz�, m�ly, titkos, alig l�tsz� szikr�nyi f�ny;
a gonoszs�g s�t�ts�ge nem hagyja megpillantani.

Mikor a Magasztos mindezt v�giggondolta, �gy d�nt�tt, hogy megmarad mag�ny�ban, �s nem fogja hirdetni a Tant. �m ekkor Brahm�, a Teremt�, gondolata erej�vel megl�tta a Magasztos elhat�roz�s�t, �s ezt gondolta:

- �h jaj, a vil�gra roml�s v�r, a vil�gra pusztul�s v�r, ha a Be�rkezett, a Szents�ges, a T�k�letesen Megvil�gosult �gy d�nt, hogy megmarad mag�ny�ban, �s nem fogja hirdetni a Tant!

Ekkor Brahm�, a Teremt�, elhagyta a brahmanvil�got, �s megjelent a Magasztos el�tt, annyi id� alatt, ameddig egy er�s ember kiny�jtja behajl�tott karj�t, vagy behajl�tja kiny�jtott karj�t. �s Brahm�, a Teremt�, fels� ruh�j�t f�l v�ll�n �tvetve, �sszetett k�zzel meghajolt a Magasztos fel�, �s �gy sz�l�totta meg a Magasztost:

- Uraim, a Magasztosnak hirdetnie kell a Tant! A Megvil�gosultnak hirdetnie kell a Tant! Vannak l�nyek, akiknek lelki szemeit alig fedi por, de ha nem hallj�k a Tant, akkor nem �rik el a megv�lt�st. Ezek meg fogj�k �rteni a Tant.

�gy besz�lt Brahm�, a Teremt�, majd �gy folytatta:

Magadha f�ldj�n ezel�tt a tiszta Tant
gyarl� szem�lyek tan�tott�k t�vesen.
Halhatatlans�g kapuj�t te t�rd ki most!
Hallj�k vil�gosan a tiszta, szent ig�t!

Ki hegytet�re, fel a sziklab�rcre jut,
fentr�l k�r�ln�z az alanti t�jakon.
Te mindent-l�t�, te is �gy tekints al�
az igazs�g v�rfok�r�l a szenved�,
szakadatlanul sz�let�-kiszenved�
l�nyekre, mert te legy�zted a szenved�st.

Kelj fel, te nagy csata vit�zi gy�ztese!
J�rd a vil�got, seregek vez�re!
Tan�tsd a Tant, magasztos Szent!
Lesznek, akik meg�rtenek.

�s m�sodszor is �gy besz�lt Brahm�, a Teremt� [megism�telve]. �s harmadszor is �gy besz�lt Brahm�, a Teremt� [megism�telve].

Ekkor Brahm� buzd�t�sa hallat�n a Magasztos v�gigtekintett a vil�gon Buddha-pillant�ssal, az �l�l�nyek ir�nti r�szv�tt�l eltelve. �s amikor a Magasztos v�gigtekintett a vil�gon Buddha-pillant�ssal, l�tott olyanokat, akiknek szemeit alig fedte por, �s l�tott olyanokat, akiknek szemeit s�r� por fedte. L�tott �les elm�j� l�nyeket �s tompa elm�j� l�nyeket, j�akarat� l�nyeket �s rosszakarat� l�nyeket, k�nnyen tan�that�kat �s nehezen tan�that�kat, akik k�z�l n�melyik l�tta az elj�vend� �letek �s a b�n veszedelm�t. �pp�gy, mint ahogy k�k l�tuszok vagy feh�r l�tuszok vagy r�zsasz�n l�tuszok tav�ban n�melyik k�k l�tusz vagy feh�r l�tusz vagy r�zsasz�n l�tusz a v�z fenek�n gy�kerezik, a v�zben ny�lik fel, de nem emelkedik a v�z sz�ne f�l�, hanem a v�z alatt rejtve n�vekszik; �s n�mely m�s k�k l�tusz vagy feh�r l�tusz vagy r�zsasz�n l�tusz a v�z fenek�n gy�kerezik, a v�zben ny�lik fel �s a v�z sz�n�ig emelkedik; �s n�mely m�s k�k l�tusz vagy feh�r l�tusz vagy r�zsasz�n l�tusz a v�z fenek�n gy�kerezik, a v�zben ny�lik fel, �s kiemelkedik a v�zb�l, �s vir�g�val nem �rinti a vizet - ugyan�gy l�tott a Magasztos olyanokat, amikor v�gigtekintett a vil�gon Buddha-pillant�ssal, akiknek szemeit alig fedte por, �s l�tott olyanokat, akiknek szemeit s�r� por fedte; l�tott �les elm�j� l�nyeket �s tompa elm�j� l�nyeket, j�akarat� l�nyeket �s rosszakarat� l�nyeket, k�nnyen tan�that�kat �s nehezen tan�that�kat, akik k�z�l n�melyik l�tta az elj�vend� �letek �s a b�n veszedelm�t. �s amikor a Magasztos mindezt l�tta, �gy v�laszolt Brahm�nak, a Teremt�nek:

Halhatatlans�g kapuja kit�rva.
Kinek f�le van, fogadja be hittel.
Az�rt v�rtam a Tan ig�ivel, hogy
f�l�s vesz�ds�g ne legyen szavamb�l.

Ekkor Brahm�, a Teremt�, meg�rtette:

- A Magasztos eleget tesz k�r�semnek, hirdetni fogja a Tant.

Meghajolt a Magasztos el�tt, jobb k�z fel�l megker�lte, �s elt�nt.

Ekkor a Magasztos �gy gondolkozott:

- Kinek hirdessem el�sz�r a Tant? Ki fogja k�nny�szerrel meg�rteni ezt a tan�t�st?

�s a Magasztos ezt gondolta:

- Itt van �l�ra K�l�ma, aki okos, b�lcs, tud�s. Elm�je szemeit r�g�ta alig fedi por. Mi volna, ha el�sz�r �l�ra K�l�m�nak hirdetn�m a Tant? � k�nny�szerrel meg fogja �rteni ezt a tan�t�st.

Ekkor egy l�thatatlan istens�g �gy sz�lt a Magasztoshoz:

- Uram, �l�ra K�l�ma h�t nappal ezel�tt meghalt.

Ekkor a Magasztos felfogta elm�j�ben: “�l�ra K�l�ma h�t nappal ezel�tt meghalt.” �s a Magasztos ezt gondolta:

- �l�ra K�l�ma fennk�lt lelk� szem�ly volt. Ha hallotta volna tan�t�somat, k�nny�szerrel meg�rtette volna.

Ekkor a Magasztos �gy gondolkozott:

- Kinek hirdessem el�sz�r a Tant? Ki fogja k�nny�szerrel meg�rteni ezt a tan�t�st?

�s a Magasztos ezt gondolta:

- Itt van Uddaka R�maputta, aki okos, b�lcs, tud�s. Elm�je szemeit r�g�ta alig fedi por. Mi volna, ha el�sz�r Uddaka R�maputt�nak hirdetn�m a Tant? � k�nny�szerrel meg fogja �rteni ezt a tan�t�st.

Ekkor egy l�thatatlan istens�g �gy sz�lt a Magasztoshoz:

- Uram, Uddaka R�maputta tegnap este meghalt.

Ekkor a Magasztos felfogta elm�j�ben: “Uddaka R�maputta tegnap este meghalt.” �s a Magasztos ezt gondolta:

- Uddaka R�maputta fennk�lt lelk� szem�ly volt. Ha hallotta volna tan�t�somat, k�nny�szerrel meg�rtette volna.

Ekkor a Magasztos �gy gondolkozott:

- Kinek hirdessem el�sz�r a Tant? Ki fogja k�nny�szerrel meg�rteni ezt a tan�t�st?

�s a Magasztos ezt gondolta:

- Az �t szerzetes szolg�latomra volt, gondoskodtak r�lam �nsanyargat�som idej�n. Mi volna, ha el�sz�r az �t szerzetesnek hirdetn�m a Tant?

Ekkor a Magasztos �gy gondolkozott:

- Vajon hol tart�zkodik most az �t szerzetes?

�s a Magasztos emberfeletti, isteni, vil�gos l�t�s�val megl�tta, hogy az �t szerzetes Ben�resz mellett, az Iszipatana vadaskertben tart�zkodik. �s amikor a Magasztos elegend�nek l�tta az Uruv�l�ban t�lt�tt id�t, elindult Ben�reszbe. F�l�ton a b�dhifa �s Gaj� k�z�tt tal�lkozott egy Upaka nev� meztelen remet�vel. Amikor megpillantotta a Magasztost, megsz�l�totta:

- Testv�rem, von�said nyugalomr�l tan�skodnak, arcsz�ned der�lt, tiszta. Kinek ind�t�s�ra t�vozt�l a remetes�gbe, testv�rem? Ki a mestered? Kinek a tan�t�s�t k�veted?

A Magasztos �gy v�laszolt Upaka szavaira:

- Mindent legy�ztem, felismertem mindent.
Lepergett r�lam a vil�g hatalma.
Elhagytam mindent, el az �let szomj�t,
seg�t� n�lk�l, a saj�t er�mb�l.

Nincs sz�ks�gem tan�t�ra. Hozz�m hasonl� senki sincs.
Istenek �s haland�k k�zt vet�lyt�rsat nem ismerek.

�n vagyok a vil�g szentje. A legf�bb mester �n vagyok.
Vil�goss�gra �bredtem, leh�ltem �s kihamvadtam.

Ben�reszbe megyek, s �tnak ind�tom a Tan kerek�t.
A vak vil�gban d�nd�lj�n halhatatlans�g dobszava!

- Testv�r, ezek szerint azt vallod magadr�l, hogy te vagy a Szent, a Gy�ztes?

- A gy�ztes az, aki, mint �n, �rr� lett indulatain.
Legy�ztem minden bajt �s b�nt; �gy, Upaka, Gy�ztes vagyok.

E szavakra �gy v�laszolt Upaka, a meztelen remete:

- �m legyen, testv�r!

Megcs�v�lta a fej�t, �s m�sik �ton indult tov�bb.

A Magasztos egyik helyr�l a m�sik helyre v�ndorolva, meg�rkezett Ben�reszbe, az Iszipatana vadaskertbe, ahol az �t szerzetes tart�zkodott. Az �t szerzetes messzir�l megpillantotta a k�zeled� Magasztost. Amikor megpillantott�k, megt�rgyalt�k egym�ssal:

- Testv�rek, ott j�n G�tama remete, aki b�s�gben �l, feladta az �nmegtart�ztat�st, �s b�vel­ked� �letre t�rt �t. Ne �dv�z�lj�k, �s ne �lljunk fel �lt�nkb�l, amikor k�zel�nkbe �r, �s ne vegy�k �t kez�b�l alamizsn�s szilk�j�t �s fels�ruh�j�t. Csup�n egy sz�ket tegy�nk ide, �s ha akarja, le�lhet.

�m amikor a Magasztos k�zelebb �rt az �t szerzeteshez, az �t szerzetes nem tartotta be meg�llapod�s�t. El�be mentek a Magasztosnak, hogy fogadj�k. Egyik�k alamizsn�s szilk�j�t �s fels�ruh�j�t vette �t, m�sik �l�helyet k�sz�tett neki, harmadik l�bmos�shoz hozott vizet, zs�molyt �s t�r�lk�z�t. Ekkor a Magasztos le�lt az odak�sz�tett sz�kre, �s miut�n le�lt, megmosta l�b�t. Ekkor a szerzetesek nev�n sz�l�tott�k a Magasztost, �s Testv�rnek nevezt�k. �m amikor �gy sz�l�tott�k meg, a Magasztos ezt mondta az �t szerzetesnek:

- Szerzetesek, ne sz�l�ts�tok nev�n a Be�rkezettet, �s ne nevezz�tek Testv�rnek. Szerzetesek, a Be�rkezett maga a t�k�letes, szents�ges Megvil�gosult. Hallj�tok meg, szerzetesek! Meg­tal�ltam a halhatatlans�got, �s megismertetem veletek; hirdetem nektek a Tant. Ha az �ltalam kijel�lt �tra l�ptek, hamarosan eljuttok az igazs�ghoz, magatokt�l megismeritek, �s szemt�l szembe l�thatj�tok. El�ritek a szent �let legmagasabb c�lkit�z�s�t, amelynek kedv��rt tisztes csal�dok fiai remetes�gbe �s otthontalans�gba t�voznak.

Amikor a Magasztos �gy besz�lt, az �t szerzetes �gy sz�lt hozz�:

- G�tama testv�r, �nsanyargat�soddal, megtart�ztat�soddal, fogadalmaiddal nem tudt�l szert tenni emberf�l�tti er�re, vagy t�k�letes �s szents�ges ismeret �s l�t�s hatalm�ra. Most, amikor feladtad az �nmegtart�ztat�st �s b�s�gben �lsz, b�velked� �letre t�rt�l �t, hogyan tudn�l szert tenni emberf�l�tti er�re, vagy t�k�letes �s szents�ges ismeret �s l�t�s hatalm�ra?

Amikor az �t szerzetes �gy besz�lt, a Magasztos �gy sz�lt hozz�juk:

- Szerzetesek, a Be�rkezett nem �l b�s�gben, nem adta fel az �nmegtart�ztat�st, nem t�rt �t b�velked� �letre. A Be�rkezett maga a t�k�letes, szents�ges Megvil�gosult. Hallj�tok meg, szerzetesek! Megtal�ltam a halhatatlans�got, �s megismertetem veletek; hirdetem nektek a Tant. Ha az �ltalam kijel�lt �tra l�ptek, hamarosan eljuttok az igazs�ghoz, magatokt�l meg­ismeritek, �s szemt�l szembe l�thatj�tok. El�ritek a szent �let legmagasabb c�lkit�z�s�t, amelynek kedv��rt tisztes csal�dok fiai remetes�gbe �s otthontalans�gba t�voznak.

[A p�rbesz�d m�g k�tszer megism�tl�dik.]

- �s �n erre a bel�t�sra, erre a felismer�sre jutottam: “Gondolataim felszabadul�sa nem mehet veszend�be. Ez az utols� sz�let�sem; t�bbsz�r nem fogok �jj�sz�letni.”

�gy besz�lt a Magasztos, �s az �t szerzetes �r�mmel �s egyet�rt�ssel hallgatta meg a Magasztos besz�d�t. [...]

�s a Magasztos �gy sz�lt:

- J�jjetek, szerzetesek! A Tant vil�gosan kinyilatkoztattam. J�rjatok a szents�g �tj�n, hogy minden szenved�snek v�get vessetek!

�gy t�rt�nt e tiszteletrem�lt� szem�lyek tan�tv�nny� avat�sa. �gy ebben az id�ben hat T�k�letes volt a f�ld�n.

Ebben az id�ben �lt Ben�reszben egy Jasza nev�, tisztes csal�db�l sz�rmaz�, j� nevel�s� ifj�, egy keresked� c�hmester fia. H�rom palot�ja volt, egy t�li, egy ny�ri �s egy az es�s �vszakra. Az es�s �vszakra szolg�l� palot�b�l, ahol zeneszersz�mokhoz �rt� n�k vett�k k�r�l, n�gy h�napon kereszt�l nem mozdult ki. Egyszer azonban Jasza nemesifj�, akinek az �t �rz�kszerv minden gy�ny�r�s�ge rendelkez�s�re �llott, birtok�ban volt, sz�rakoz�s�ra szolg�lt, a meg­szokottn�l hamarabb t�rt nyugov�ra. Ut�na k�rnyezete is nyugov�ra t�rt. Eg�sz �jszaka �gett egy olajm�cses.

Ekkor azonban Jasza nemesifj� a megszokottn�l hamarabb �bredt fel, �s alva tal�lta k�rnyezet�t. Egyik n�nek h�na alatt volt a lant, annak a nyaka alatt volt a dob, annak a h�na alatt volt a cs�rg�t�ny�r, annak a haja sz�tzil�l�dott, annak a ny�la folyt, n�melyek �lmukban besz�ltek. Mintha d�gtemet�be vet�d�tt volna. A l�tv�ny felt�rta el�tte a l�t nyomor�t, �s cs�m�r fogta el sz�v�t. �s ekkor Jasza nemesifj� ezt a kijelent�st tette:

- �h jaj, minden undor�t�! �h jaj, minden visszatasz�t�!

Ekkor Jasza nemesifj� felh�zta aranysaruj�t, �s lakoszt�lya ajtaja fel� indult. Emberf�l�tti l�nyek kit�rt�k el�tte az ajt�t, hogy senki se tartsa vissza Jasza nemesifj�t, amikor otthon�b�l az otthontalans�gba k�sz�l t�vozni. Ekkor Jasza nemesifj� a v�roskapu fel� indult. Ember­f�l�tti l�nyek kit�rt�k el�tte a kaput, hogy senki se tartsa vissza Jasza nemesifj�t, amikor otthon�b�l az otthontalans�gba k�sz�l t�vozni.

Ekkor Jasza nemesifj� az Iszipatana vadaskert fel� indult. Ez id� t�jt a Magasztos kora hajnalban felkelt, �s a szabadban s�t�lt. A Magasztos messzir�l megpillantotta a k�zeled� Jasza nemesifj�t. Amikor megl�tta, f�lbeszak�totta s�t�j�t, �s le�lt az odak�sz�tett sz�kre. Ekkor Jasza nemesifj� a Magasztos k�zel�ben megism�telte a mond�st:

- �h jaj, minden undor�t�! �h jaj, minden visszatasz�t�!

Ekkor a Magasztos �gy sz�lt Jasza nemesifj�hoz:

- Jasza, itt semmi sem undor�t�, itt semmi sem visszatasz�t�. J�jj, Jasza, �lj le, oktatni foglak a tanra.

Jasza nemesifj� meg�rvendett, �s megnyugodott: “Itt semmi sem undor�t�, itt semmi sem visszatasz�t�!” Levetette aranysaruj�t, �s a Magasztos el� j�rult. Oda�rve, k�sz�nt�tte a Magasztost, �s le�lt el�tte. A Magasztos sorj�ban besz�lt a dolgokr�l az el�tte �l� Jasza nemes­ifj�nak, k�vetkez�k�ppen: besz�lt az adakoz�sr�l, az erk�lcs�ss�gr�l, az �gr�l, a v�gyak terh�r�l, �ress�g�r�l, gy�trelmess�g�r�l, a v�gytalans�g �dv�r�l. Amikor a Magasztos l�tta, hogy Jasza nemesifj� elm�je tiszta, befogad�k�pes, el��t�letmentes, �rdekl�d�, j�sz�n­d�k�, akkor felt�rta el�tte azt, ami a Buddh�k alapvet� tan�t�sa: a szenved�st, annak ok�t, megsz�ntet�s�t, az ahhoz vezet� utat. �s mik�nt a tiszta, folttalan sz�vet k�nnyen mag�ba sz�vja a fest�ket, �ppolyan tiszt�n, vil�gosan megny�lt a szeme Jasza nemesifj�nak a Tan befogad�s�ra ott �lt�ben: “Mindennek, ami keletkezik, meg is kell sz�nnie.”

Ek�zben azonban Jasza nemesifj� anyja felment a palot�ba, �s nem tal�lta Jasza nemesifj�t. Indult a csal�dap�hoz, a c�hmesterhez, s oda�rve, sz�lt a csal�dap�nak, a c�hmesternek:

- Csal�dapa, nem tal�lom a fiadat, Jasz�t!

Ekkor a csal�dapa, a c�hmester, lovas k�ld�nc�ket ind�tott a n�gy �gt�j fel�, � maga pedig Iszipatana fel� indult. Itt a csal�dapa, a c�hmester, �szrevette az aranysaru nyom�t, s amint �szrevette, elindult a nyomokon.

A Magasztos messzir�l megpillantotta a k�zeled� csal�dap�t, a c�hmestert. Amikor megl�tta, ezt gondolta:

- Jobb lesz, ha most olyan var�zslatot m�velek, hogy a csal�dapa, a c�hmester, itt �lt�ben ne l�ssa a szint�n itt �l� Jasza nemesifj�t.

Ekkor a Magasztos ilyen var�zslatot m�velt.

�s a csal�dapa, a c�hmester, a Magasztos el� j�rult. Oda�rve, megsz�l�totta a Magasztost:

- Uram, nem l�tta-e a Magasztos Jasza nemesifj�t?

- �lj le, csal�dapa! Lehets�ges, hogy itt �lt�dben megl�tod a szint�n itt �l� Jasza nemesifj�t.

A csal�dapa, a c�hmester, meg�rvendett �s megnyugodott:

- Tal�n itt �lt�mben megl�tom a szint�n itt �l� Jasza nemesifj�t!

K�sz�nt�tte a Magasztost, �s le�lt el�tte. A Magasztos sorj�ban besz�lt a dolgokr�l az el�tte �l� csal�dap�nak, a c�hmesternek, k�vetkez�k�ppen: besz�lt az adakoz�sr�l, az erk�lcs�s­s�gr�l, az �gr�l, a v�gyak terh�r�l, �ress�g�r�l, gy�trelmess�g�r�l, a v�gytalans�g �dv�r�l. �s a csal�dapa, a c�hmester, megismerte a Tant, felfogta a Tant, meg�rtette a Tant, �tkelt a k�telyeken, bizonytalans�ga elm�lt, tud�sa b�v�lt, semmi m�sban nem b�zott, �s �gy besz�lt a Magasztoshoz:

- Pomp�s, uram! Pomp�s, uram! Uram, mint hogyha valaki talp�ra �ll�tan� a megford�tottat, kitakarn� a letakartat, �tba igaz�tan� az elt�vedtet, m�csest tartana a s�t�ts�gben, hogy akinek van szeme a l�t�sra, l�sson - �gy vil�gos�totta meg a Tant minden oldalr�l a Magasztos. Uram, �n most a Magasztoshoz folyamodom oltalom�rt, �s a Tanhoz, �s a szerzetesek gy�lekeze­t�hez. Fogadjon el a Magasztos a mai napt�l �letem v�g�ig vil�gi tisztel�j��l, aki hozz� folyamodik oltalom�rt!

�gy � volt az els� vil�gi h�v�, aki a h�rmas fogadalmat kimondta.

Mik�zben a Magasztos az aty�t a Tanra oktatta, Jasza nemesifj� a megl�tott, megismert fel­emelked�sr�l elm�lkedett, �s elm�je megszabadult az indulatokt�l, lemondva a ragaszko­d�sr�l. Ekkor a Magasztos ezt gondolta:

- Mik�zben az aty�t a Tanra oktattam, Jasza nemesifj� a megl�tott, megismert felemelked�sr�l elm�lkedett, �s elm�je megszabadult az indulatokt�l, lemondva a ragaszkod�sr�l. Lehetetlen, hogy ezek ut�n Jasza nemesifj� visszat�rjen a h�vs�gokhoz, �s �lvezze az �letet, mint ezel�tt, am�g otthon�ban �lt. Nos, most ink�bb feloldom a var�zslatot.

Ekkor a Magasztos feloldotta a var�zslatot. A csal�dapa, a c�hmester, megl�tta az ott �l� Jasza nemesifj�t. Amikor megl�tta, �gy sz�lt Jasza nemesifj�hoz:

- Jasza, �des fiam, any�dat elem�szti a szomor�s�g, b�nat. Add vissza any�dnak �let�t!

Ekkor Jasza nemesifj� a Magasztosra tekintett. A Magasztos �gy besz�lt a csal�dap�hoz, a c�hmesterhez:

- Csal�dapa, azt gondolod, hogy Jasza a k�v�l�ll�k tud�s�val, a k�v�l�ll�k l�t�s�val fogta fel a Tant, �gy, mint te? Mialatt � a megl�tott, megismert felemelked�sr�l elm�lkedett, azalatt elm�je megszabadult az indulatokt�l, lemondva a ragaszkod�sr�l. Lehets�ges-e, hogy ezek ut�n Jasza visszat�rjen a h�vs�gokhoz, �s �lvezze az �letet, mint ezel�tt, m�g otthon�ban �lt?

- Nem lehets�ges, uram.

- Val�ban, csal�dapa, Jasza nemesifj� el�sz�r a k�v�l�ll�k tud�s�val, a k�v�l�ll�k l�t�s�val fogta fel a Tant, �gy, mint te, de mialatt a megl�tott, megismert felemelked�sr�l elm�lkedett, azalatt elm�je megszabadult az indulatokt�l, lemondva a ragaszkod�sr�l. Lehetetlen, hogy ezek ut�n Jasza nemesifj� visszat�rjen a h�vs�gokhoz, �s �lvezze az �letet, mint ezel�tt, am�g otthon�ban �lt.

- Uram, nyeres�g Jasza nemesifj�nak, nagy szerencse Jasza nemesifj�nak, hogy Jasza nemes­ifj� elm�je megszabadult az indulatokt�l, lemondva a ragaszkod�sr�l. Fogadja el megh�v�­somat a Magasztos ma eb�dre Jasza nemesifj�val, mint k�s�r� szerzetessel!

A Magasztos hallgat�ssal fejezte ki beleegyez�s�t.

Amikor a csal�dapa c�hmester meg�rtette a Magasztos beleegyez�s�t, fel�llt �lt�b�l, elk�­sz�nt a Magasztost�l, jobb k�z fel�l megker�lte, �s t�vozott. R�viddel a csal�dapa c�hmester t�voz�sa ut�n Jasza nemesifj� a Magasztoshoz fordult:

- Szeretn�m a Magasztost�l elnyerni a felavat�st �s a felv�telt a Rendbe.

- J�jj, szerzetes! - sz�lt a Magasztos. - A Tant teljess�g�ben kifejtettem neked. �lj �nmegtar­t�ztat� �letet, hogy �r�kre v�get vess a szenved�snek!

�gy t�rt�nt a tiszteletrem�lt� Jasza felv�tele a rendbe.

�gy ebben az id�ben h�t T�k�letes volt a f�ld�n.

D�lel�tt a Magasztos fel�lt�z�tt, mag�hoz vette fels�ruh�j�t �s alamizsn�s szilk�j�t, �s a tiszteletrem�lt� Jasz�val, mint k�s�r� szerzetessel, elindult a csal�dapa c�hmester h�z�ba. Oda�rve, le�lt az el�k�sz�tett sz�kre. Ekkor a tiszteletrem�lt� Jasza anyja �s volt feles�ge a Magasztos el� j�rult. Oda�rve, k�sz�nt�tt�k a Magasztost, �s le�ltek el�tte. A Magasztos sorj�ban besz�lt nekik a dolgokr�l, a k�vetkez�k�ppen: besz�lt az adakoz�sr�l, az erk�lcs�s­s�gr�l, az �gr�l, a v�gyak terh�r�l, �ress�g�r�l, gy�trelmess�g�r�l, a v�gytalans�g �dv�r�l. �s tiszt�n, vil�gosan megny�lt a szem�k a Tan befogad�s�ra ott �lt�kben. �s �gy sz�ltak a Magasztoshoz:

- [...] Uram, mi most a Magasztoshoz folyamodunk oltalom�rt, �s a Tanhoz, �s a szerzetesek gy�lekezet�hez. Fogadjon el a Magasztos a mai napt�l �let�nk v�g�ig vil�gi tisztel�i�l, akik hozz� folyamodunk oltalom�rt!

�gy �k voltak az els� n�i vil�gi h�v�k, akik a h�rmas fogadalmat kimondt�k.