BUDDHA MEGVIL�GOSOD�SA
[MADDZSHIMA-NIK�JA 36.]

[Buddha sz�l:]

- �s ekkor, Aggivesszana, m�g megvil�gosod�som el�tt, miel�tt m�g megvil�gosodtam volna, mikor m�g csak b�dhiszattva voltam, ez a gondolatom t�madt: “Az otthon rabs�g, szem�t­g�d�r. A remetes�g szabad leveg�. Aki a h�zban marad, nem k�pes a teljesen megigazult, teljesen megtisztult aszk�ta�letnek eleget tenni. Jobb lesz, ha most hajamat �s szak�llamat leny�rva, s�rga ruh�t �ltve, otthonomb�l az otthontalans�gba t�vozom.”

�s egy id� m�lt�n, m�g ifj�korom vir�g�ban, fejemen f�nyes fekete hajjal, boldog fiatals�g gy�ny�r�t �lvezve, f�rfikorom elej�n, s�r� �s jajvesz�kel� sz�leim akarata ellen�re, hajamat �s szak�llamat leny�rva, s�rga ruh�t �ltve, otthonomb�l az otthontalans�gba t�voztam. Remete lettem, s az igaz �dv�t keresve, a p�ratlan, legmagasabb rend� nyugalom �sv�ny�t kutatva, felkerestem �l�ra K�l�m�t. �l�ra K�l�m�hoz �rkezve, �gy sz�l�tottam meg:

- �l�ra K�l�ma testv�r, ezt a tant �s �letm�dot k�vetve szeretn�k aszk�ta�letet �lni.

�l�ra K�l�ma �gy v�laszolt szavaimra:

- Maradj itt, tiszteletrem�lt� �r! Ez a tan olyan, hogy �rtelmes ember r�vid id� alatt felfogja, meg�rti �s mag��v� teheti.

�s �n r�vid id� alatt, igen hamar felfogtam ezt a tant. Meggy�z�dtem r�la, hogy mindent megtanultam, megismertem �s meg�rtettem, amit a sz�j �s besz�d k�z�lhet: a tud�s ig�it �s a r�giek ig�it, �n magam is, a t�bbiek is.

Ekkor azonban ez a gondolatom t�madt: “�l�ra K�l�ma nem k�z�lte vel�nk a teljes tant, ilyen meggondol�ssal: “�n felfogtam �s meg�rtettem, �s egyed�l magam�v� tettem.” �l�ra K�l�ma bizony�ra t�bbet is tud err�l a tanr�l.” �l�ra K�l�ma el� j�rultam, �s el�be j�rulva, meg­k�rdeztem:

- K�l�ma testv�r, mennyiben k�z�lted vel�nk ezt a tant, �gy, ahogyan te magad felfogtad, meg�rtetted �s magad�v� tetted?

Ekkor �l�ra K�l�ma felt�rta a semmis�g birodalm�t. Ekkor azonban ez a gondolatom t�madt: “Nemcsak �l�ra K�l�ma tett szert bizonyoss�gra, �n is szert tettem bizonyoss�gra. Nemcsak �l�ra K�l�ma tett szert szil�rds�gra, �n is szert tettem szil�rds�gra. Nemcsak �l�ra K�l�ma tett szert felfog�k�pess�gre, �n is szert tettem felfog�k�pess�gre. Nemcsak �l�ra K�l�ma tett szert elm�lyed�sre, �n is szert tettem elm�lyed�sre. Nemcsak �l�ra K�l�ma tett szert b�lcsess�gre, �n is szert tettem b�lcsess�gre. Jobb lesz, ha ezt a tant, amelyr�l �l�ra K�l�ma �gy besz�l: “�n felfogtam �s meg�rtettem, �s egyed�l magam�v� tettem”, megpr�b�lom saj�t er�mb�l elsaj�t�tani.” �s r�vid id� alatt, igen hamar felfogtam, meg�rtettem �s magam�v� tettem ezt a tant.

Ekkor ism�t �l�ra K�l�ma el� j�rultam, �s el�be j�rulva, megk�rdeztem:

- K�l�ma testv�r, ebben �ll ez a tan, ahogyan te felfogtad, meg�rtetted �s magad�v� tetted?

- Testv�r, val�ban ebben �ll ez a tan, ahogyan �n felfogtam, meg�rtettem �s magam�v� tettem.

- Testv�r, ezt a tant most �n is ugyan�gy felfogtam, meg�rtettem �s magam�v� tettem.

- Boldog vagyok, testv�r, szerencs�s vagyok, testv�r, hogy ilyen kiv�l� szem�lyt tisztelhetek aszk�tat�rsamk�nt. Ahogyan �n felfogtam, meg�rtettem, magam�v� tettem �s hirdetem a tant, �gy fogtad fel, �rtetted meg �s tetted magad�v� te is; ahogyan te felfogtad, meg�rtetted �s magad�v� tetted a tant, �gy fogtam fel, �rtettem meg, tettem magam�v� �s hirdetem �n is. Ahogyan �n ismerem a tant, �gy ismered te is; ahogyan te ismered a tant, �gy ismerem �n is. Amilyen �n vagyok, olyan vagy te is; amilyen te vagy, olyan vagyok �n is. J�jj, testv�r, ir�ny�tsuk ketten a tan�tv�nyokat!

�gy tan�t�m, �l�ra K�l�ma, engem, tan�tv�ny�t, mag�val egyenl�nek ismert el, �s nagy tiszte­letben r�szes�tett. Ekkor azonban ez a gondolatom t�madt: “Ez a tan nem vezet lemond�shoz, v�gytalans�ghoz, csillapod�shoz, megnyugv�shoz, felismer�shez, megvil�gosod�shoz, nirv�­n�­hoz, csup�n a semmis�g birodalm�ba jut�shoz.” �s el�gtelennek tal�ltam ezt a tant, elfor­dul­tam ett�l a tant�l, �s t�voztam.

Ekkor az igaz �dv�t keresve, a p�ratlan, legmagasabb rend� nyugalom �sv�ny�t kutatva, felkerestem Uddaka R�maputt�t. [Megism�tl�dik a sz�veg; “semmis�g birodalma” helyett most “sem tudat, sem �ntudatlans�g birodalma” szerepel.] �s el�gtelennek tal�ltam ezt a tant, elfordultam ett�l a tant�l, �s t�voztam.

Ekkor az igaz �dv�t keresve, a p�ratlan, legmagasabb rend� nyugalom �sv�ny�t kutatva, egyik helyr�l a m�sikra v�ndoroltam Magadha tartom�nyban, �s Uruv�l� telep�l�s k�zel�be �rtem. Ott gy�ny�r�s�ges t�jra bukkantam, kies erd�s�gre, tiszta viz�, f�rd�sre alkalmas, sz�vder�t� foly�ra, k�r�s-k�r�l mez�kre �s sz�nt�f�ldekre. Ekkor ez a gondolatom t�madt: “Val�ban gy�ny�r�s�ges ez a t�j: kies erd�s�g, tiszta viz�, f�rd�sre alkalmas, sz�vder�t� foly�, k�r�s-k�r�l mez�k �s sz�nt�f�ldek. Ennyi el�g a tisztes csal�db�l sz�rmaz�, elm�lyed�sre v�gy� embernek az elm�lyed�sre.” �s ott maradtam, mondv�n: “Ennyi el�g az elm�lyed�sre.” [...]

�s ekkor ez a gondolatom t�madt: “Mi volna, ha fogaimat fogaimra szor�tva, nyelvemet sz�j­pad­l�somhoz tapasztva, elm�m erej�vel visszafogn�m, elfojtan�m, megb�n�tan�m gondolko­z�somat?”

�s ekkor fogaimat fogaimra szor�tva, nyelvemet sz�jpadl�somhoz tapasztva, elm�m erej�vel visszafogtam, elfojtottam, megb�n�tottam gondolkoz�somat. �s amikor fogaimat fogaimra szor�tva, nyelvemet sz�jpadl�somhoz tapasztva, elm�m erej�vel visszafogtam, elfojtottam, megb�n�tottam gondolkoz�somat, ver�t�k bor�totta el h�nom alj�t. Mint amikor egy er�s ember a gyeng�bb embert fej�n�l fogva megragadja, vagy v�ll�n�l fogva megragadja, lefogja, fojtogatja, megb�n�tja, ugyan�gy elbor�totta a ver�t�k h�nom alj�t, amikor fogaimat fogaimra szor�tva, nyelvemet sz�jpadl�somhoz tapasztva, elm�m erej�vel visszafogtam, elfojtottam, megb�n�tottam gondolkoz�somat. Akaratom ugyan szil�rd �s hajl�thatatlan volt, felfog�­k�pess�gem zavartalan �s megingathatatlan, de testem ingatag maradt, nem jutott nyugalomra ett�l a f�jdalmas �nfegyelmez�st�l. �s az �gy keletkez� f�jdalmas �rz�s nem tudta megk�tni gondolkoz�somat. [...]

Ekkor ez a gondolatom t�madt: “Mi volna, ha most l�legzetv�tel n�lk�li r�v�letbe mer�ln�k?”

�s visszatartottam a be- �s kil�legz�st sz�jamon, orromon, f�lemen �t. �s amikor vissza­tar­tottam a be- �s kil�legz�st sz�jamon, orromon, f�lemen �t, �rj�t� f�jdalom t�madt a fejemben. Mintha egy er�s ember kem�ny sz�jk�teggel korb�csoln� a fejemet, olyan �rj�t� f�jdalom t�madt a fejemben, mikor visszatartottam a be- �s kil�legz�st sz�jamon, orromon, f�lemen �t. Akaratom ugyan szil�rd �s hajl�thatatlan volt, felfog�k�pess�gem zavartalan �s megingat­hatatlan, de testem ingatag maradt, nem jutott nyugalomra ett�l a f�jdalmas �nfegyelmez�st�l. �s �gy a keletkez� f�jdalmas �rz�s nem tudta megk�tni gondolkoz�somat. [...]

Ekkor ez a gondolatom t�madt: “Mi volna, ha csak kev�s, kev�s t�pl�l�kot venn�k magam­hoz, egy-egy maroknyit, hol babp�pet, hol bors�p�pet, hol lencsep�pet?” �s csak kev�s, kev�s t�pl�l�kot vettem magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babp�pet, hol bors�p�pet, hol lencsep�pet. �s amikor csak kev�s, kev�s t�pl�l�kot vettem magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babp�pet, hol bors�p�pet, hol lencsep�pet, testem rendk�v�l lesov�nyodott. Karom �s l�bsz�ram olyan lett ett�l a sz�k�s t�pl�lkoz�st�l, mint a n�dsz�l, vagy li�n sz�ra. �lepem olyan lett ett�l a sz�k�s t�pl�lkoz�st�l, mint a teve pat�ja. H�tgerincem kiugr� csigoly�ival olyan lett ett�l a sz�k�s t�pl�lkoz�st�l, mint goly�k f�z�re. Bord�im �gy meredtek ett�l a sz�k�s t�pl�lkoz�st�l, mint rozzant h�z tet�gerend�i meredeznek. Szem�regem m�ly�n a beesett szemgoly�k �gy �ltek ett�l a sz�k�s t�pl�lkoz�st�l, mint m�ly k�t fenek�n megcsillan� v�zt�k�r. Fejb�r�m r�ncos �s aszott lett ett�l a sz�k�s t�pl�lkoz�st�l, ahogyan a sz�r�r�l lev�gott t�k megr�ncosodik �s �sszeaszik a sz�lt�l �s a nap hev�t�l. �s amikor a hasamat megtapintottam, a gerincemet �rintettem, �s amikor a gerincemet megtapintottam, a hasamat �rintettem, olyan k�zel ker�lt egym�shoz a hasam �s a gerincem ett�l a sz�k�s t�pl�lkoz�st�l. �s amikor vizeletemet �s sz�kletemet akartam �r�teni, el�rebuktam ett�l a sz�k�s t�pl�lkoz�st�l. Hogy testemet er�s�tsem, kezemmel d�rzs�ltem tagjaimat; �s mik�zben kezemmel d�rzs�ltem tagjaimat, elcsenev�szedett sz�rzetem kihullott a d�rzs�l�st�l ett�l a sz�k�s t�pl�lkoz�st�l.

Amikor az emberek l�ttak, �gy sz�ltak: “Megk�k�lt G�tama remete!” M�sok �gy sz�ltak: “Nem megk�k�lt G�tama remete, megbarnult G�tama remete!” Ism�t m�sok �gy sz�ltak: “Nem megk�k�lt G�tama remete, �s nem megbarnult G�tama remete, megs�rgult G�tama remete!” Ennyire kikezdte tiszta, vil�gos testsz�nemet ez a rendk�v�l sz�k�s t�pl�lkoz�s.

Ekkor ez a gondolatom t�madt: “Minden f�jdalmas, gy�tr�, keser� �rz�s k�z�l, amelyet remet�k �s papok a m�ltban �t�ltek, ez a legnagyobb; tov�bb nem fokozhat�. �s minden f�jdalmas, gy�tr�, keser� �rz�s k�z�l, amelyet remet�k �s papok a j�v�ben �t fognak �lni, ez a legnagyobb; tov�bb nem fokozhat�. �s minden f�jdalmas, gy�tr�, keser� �rz�s k�z�l, amelyet remet�k �s papok a jelenben �t�lnek, ez a legnagyobb; tov�bb nem fokozhat�. M�gis e keserves �nsanyargat�s nem seg�t hozz� a nemes megismer�s �s tiszt�nl�t�s f�ld�nt�li �dv�hez. Bizony�ra m�s �t vezet a megvil�gosod�shoz.”

Ekkor ez a gondolatom t�madt: “Eml�kszem, hogy egyszer, mik�zben aty�m, Szakka, mezei munk�ban szorgoskodott, �n egy gr�n�talmafa h�s �rny�k�ban �ltem, �s minden v�gyt�l t�vol, minden bajt�l t�vol, elt�volod�som sz�lte, elm�lkedve elgondolkoz�, boldog �r�mben az els� r�v�let (dzsh�na) �llapot�ba jutottam. Bizony�ra ez az �t vezet a megvil�gosod�shoz.” [...]

Ekkor ez a gondolatom t�madt: “Ezt a boldogs�got nem k�nnyen lehet el�rni ilyen m�rhe­tetlen�l legyeng�lt testtel. Jobb lesz, ha ism�t elegend� t�pl�l�kot veszek magamhoz, f�tt rizst fogyasztok.” Ekkor ism�t elegend� t�pl�l�kot vettem magamhoz, f�tt rizst fogyasztottam.

Ebben az id�ben �t szerzetes volt, akik k�vet�im�l szeg�dtek, mondv�n: “Ha G�tama remete valamilyen felismer�sre jut, k�z�lni fogja vel�nk.” De amikor ism�t elegend� t�pl�l�kot vettem magamhoz, f�tt rizst fogyasztottam, akkor ez az �t szerzetes elfordult t�lem �s otthagyott: “G�tama remete fal�nk lett, felhagyott az igyekezettel, fal�nks�gba mer�lt.”

Amikor ism�t elegend� t�pl�l�kot vettem magamhoz, meger�s�dtem, �s minden v�gyt�l t�vol, minden bajt�l t�vol, elt�volod�som sz�lte, elm�lkedve elgondolkoz�, boldog �r�mben az els� r�v�let �llapot�ba jutottam. �s az �gy keletkez� boldogs�g �rz�se nem k�t�tte meg gondolkoz�somat.

Az elm�lked�st �s gondolkoz�st feladva, el�rtem a bels� nyugalmat, az �rz�sek egybe­olvad�s�t, az elm�lked�s �s gondolkoz�s n�lk�li, felold�d�sb�l fakad�, boldog �r�met; a m�sodik r�v�let �llapot�ba jutottam. �s az �gy keletkez� boldogs�g �rz�se nem k�t�tte meg gondolkoz�somat.

Az �r�mr�l is lemondva, egykedv�en, az eml�kez�st �s tudatot �sszpontos�tva azt a boldog­s�got �reztem testemben, amelyr�l az igaz emberek ezt mondj�k: “Az egykedv�en eml�kez� boldogan �l.” �gy a harmadik r�v�let �llapot�ba jutottam. �s az �gy keletkez� boldogs�g �rz�se nem k�t�tte meg gondolkoz�somat.

A boldogs�gon �s a szenved�sen t�ll�pve, az egykori vid�ms�g �s b�nat megsemmis�t�se ut�n el�rtem a szenved�s n�lk�li, boldogs�g n�lk�li, egykedv� �s tiszta eml�kez�st; a negyedik r�v�let �llapot�ba jutottam. �s az �gy keletkez� boldogs�g �rz�se nem k�t�tte meg gondol­koz�somat.

Ebben a felold�dott elme�llapotban, megtisztultan, tiszt�n, gondokt�l menten, szel�d, k�szs�­ges, szil�rd, nyugodt l�lekkel, kor�bbi l�tez�seim visszaeml�kez� felismer�s�re ir�ny�tottam gondolataimat. Visszaeml�keztem sok k�l�nb�z� kor�bbi l�tez�semre, ilyet�nk�ppen: egy �letre, k�t �letre, h�rom �letre, n�gy �letre, �t �letre, t�z �letre, h�sz �letre, harminc �letre, negy­ven �letre, �tven �letre, sz�z �letre, ezer �letre, sz�zezer �letre, majd vil�gkorok kelet­kez�s�nek id�szakaira, majd vil�gkorok pusztul�s�nak id�szakaira, majd vil�gkorok pusz­tul�sa �s keletkez�se k�z�tti id�szakokra. “Ott voltam, ez volt a nevem, ebben a csal�dban, ebben a kasztban sz�lettem, ez volt a foglalkoz�som, ilyen �r�met �s b�natot �rtem, �gy v�geztem �letemet, onnan t�vozva amott sz�lettem �jra.” �gy eml�keztem vissza sok k�l�nb�z� kor�bbi l�tez�semre, azok form�j�ra �s jelleg�re. El�sz�r ez a tud�s vil�gosodott meg bennem az �jszaka els� �r�iban. Lankadatlan buzgalmam nyom�n eloszlott a tudatlans�g, megjelent a tud�s, eloszlott a hom�ly, megjelent a vil�goss�g. �s az �gy keletkez� boldogs�g �rz�se nem k�t�tte meg gondolkoz�somat.

Ebben a felold�dott elme�llapotban, megtisztultan, tiszt�n, gondokt�l menten, szel�d, k�sz­s�ges, szil�rd, nyugodt l�lekkel az �l�l�nyek t�voz�s�nak �s �jrasz�let�s�nek felismer�s�re ir�ny�tottam gondolataimat. Emberi korl�tokon t�lpillant�, megtisztult, �gi l�t�sommal l�ttam t�vozni �s �jrasz�letni az �l�l�nyeket, k�z�ns�geseket �s kiv�l�kat, sz�peket �s r�takat, boldogokat �s boldogtalanokat, amint tetteiknek megfelel�en t�rnek vissza: “Ezek a kedves l�nyek tetteikben a rosszat k�vetik, szavaikban a rosszat k�vetik, gondolataikban a rosszat k�vetik, a helyeset �cs�rolj�k, helytelen n�zeteket t�pl�lnak, helytelen n�zetek szerint cselekszenek. Test�k pusztul�sa ut�n, hal�luk ut�n rossz �tra ker�lnek, gonosz �sv�nyre, m�lys�gbe, pokolra buknak. Amazok a kedves l�nyek viszont tetteikben a j�t k�vetik, szavaikban a j�t k�vetik, gondolataikban a j�t k�vetik, nem �cs�rolj�k a helyeset, helyes n�zeteket t�pl�lnak, helyes n�zetek szerint cselekszenek. Test�k pusztul�sa ut�n, hal�luk ut�n j� �tra ker�lnek, �gi vil�gba jutnak.” Emberi korl�tokon t�lpillant�, megtisztult, �gi l�t�sommal �gy l�ttam t�vozni �s �jrasz�letni az �l�l�nyeket, k�z�ns�geseket �s kiv�l�kat, sz�peket �s r�takat, boldogokat �s boldogtalanokat, amint tetteiknek megfelel�en t�rnek vissza. M�sodszorra ez a tud�s vil�gosodott meg bennem az �jszaka k�z�ps� �r�iban. Lanka­datlan buzgalmam nyom�n eloszlott a tudatlans�g, megjelent a tud�s, eloszlott a hom�ly, megjelent a vil�goss�g. �s az �gy keletkez� boldogs�g �rz�se nem k�t�tte meg gondolko­z�somat.

Ebben a felold�dott elme�llapotban, megtisztultan, tiszt�n, gondokt�l menten, szel�d, k�sz­s�ges, szil�rd, nyugodt l�lekkel, az indulatok legy�z�s�re ir�ny�tottam gondolataimat. “Ez a szenved�s” - �rtettem meg a val�s�gnak megfelel�en. “Ez a szenved�s oka” - �rtettem meg a val�s�gnak megfelel�en. “Ez a szenved�s megsz�ntet�se” - �rtettem meg a val�s�gnak megfelel�en. “Ez a szenved�s megsz�ntet�s�hez vezet� �t” - �rtettem meg a val�s�gnak megfelel�en. “Ezek az indulatok” - �rtettem meg a val�s�gnak megfelel�en. “Ez az indulatok oka” - �rtettem meg a val�s�gnak megfelel�en. “Ez az indulatok megsz�ntet�se” - �rtettem meg a val�s�gnak megfelel�en. “Ez az indulatok megsz�ntet�s�hez vezet� �t” - �rtettem meg a val�s�gnak megfelel�en.

Amikor ezt felismertem, amikor ezt megl�ttam, gondolataim megszabadultak a k�v�ns�gok indulat�t�l, megszabadultak a l�tez�s indulat�t�l, megszabadultak a tudatlans�g indulat�t�l. Felismertem: “A megv�lt�s a megv�ltottban van.” Meg�rtettem: “Legy�ztem a sz�let�st, beteljes�tettem az aszk�ta�letet, elv�geztem munk�mat, t�bb� nem kell e vil�gra ker�ln�m.” Harmadszorra ez a tud�s vil�gosodott meg bennem az �jszaka utols� �r�iban. Lankadatlan buzgalmam nyom�n eloszlott a tudatlans�g, megjelent a tud�s, eloszlott a hom�ly, megjelent a vil�goss�g. �s az �gy keletkez� boldogs�g �rz�se nem k�t�tte meg gondolkoz�somat, Aggivesszana.